Dr. Koncz Gábor új kötete több szempontból is figyelemre méltó. Az eredetileg 2005-ben a megvédett doktori értekezés közel három évtizedes kutatómunka összegzése, bár a szerző évekkel korábban is megírhatta volna. A téma ugyanis kifejezetten a személyéhez kötődik. A 70-es években – kutatócsoport tagjaként – ő volt a hazai művelődésgazdaságtani kutatások elindítója és névadója. A szerző és a tárgykör kapcsolatának további jellemzője az elmélet és gyakorlat egysége. Az ún. cirkuláris mobilitás (tehát a tényleges kulturális intézményvezetői tevékenység és az oktatás-kutatás egymást periodikusan váltó összhangja) dr. Koncz Gábor munkásságában közvetlenül kimutatható. Nem csupán kutatta és statisztikai módszerekkel elemezte vizsgált témája tárgyát, hanem tapasztalatait vezetőként a gyakorlatban is alkalmazta, ráadásul a költségvetési, a vállalati és a nonprofit szektorban egyaránt. Ezt kiegészítette egyetemi, főiskolai oktatói tevékenysége, amelynek révén gondolatrendszerét tesztelhette és a hallgatói visszajelzéseket beépíthette. Az efféle kutatási felfogás a magyar tudományban nem ismeretlen, számos szakember párhuzamosan vagy felváltva futott be gazdasági-politikai vezetői és oktatói-kutatói pályát.

A közművelődés gazdasági kutatásának 1974–1989 közötti minden lényeges vonatkozását bemutató és a közművelődési folyamatok 1945 utáni viszonyait elemző kötet talán legfontosabb általános tanulsága mindenekelőtt az, hogy a retrospektív jellegű témaválasztás ellenére a szerző 1989-et követő gyakorlati tapasztalatai nem erodálták, hanem éppen hogy érlelték a tudományos elemzés alaposságát. Pozitívum, hogy a művelődésgazdaságtani folyamatok ábrázolását a közművelődés elméleti megközelítésének és történeti fejlődésének változásaival párhuzamosan tárgyalja. A folyamatos önreflexió érvényesítése, azaz az „akkor és ott” szempont és megközelítés következetes végig vitele pedig biztosítja, hogy ne a mai tudásunkat visszavetítve próbáljuk megérteni a korabeli körülményeket és eredményeket.

Szerzőként ezt jóval nehezebb volt megvalósítania, mintha csupán kritikailag feldolgozta volna saját és mások munkásságát – elhagyva az értelmező kortörténeti párhuzamokat. Ugyanakkor – a szerzőnek fel nem róhatóan, de – negatív tényezőként kell értékelnünk a forrásokban rejlő meghatározottságot: a felhasznált statisztikai adatsorok különböző időszakok termékei, így többször visszatérő probléma az összehasonlíthatóság hiánya. Ezt részben a felmérések tárgyát képező életviszonyok folyamatos változása, részben a felmérések időben eltérő módszertani szerkezete és kategóriarendszere okozza. Így egyes közművelődés-történeti fordulópontoknál megbicsaklik az elemzési folyamat, jelezve a statisztikai adatokra épülő elemzések korlátait. A kötet forrásanyagát azonban messze nem csupán számok alkotják: összességében nagy ívű és tartalmas áttekintést kapunk a 20. század második fele közművelődés-gazdaságtani folyamatairól és egy új tudományág megszületésének körülményeiről. (Dr. Koncz Gábor: A közművelődés gazdasági kutatásának kezdetei Magyarországon 1974 és 1989 között, Napkút Kiadó, Budapest, 2010)

Szerző(k): Koncz Gábor 
Sorozatcím: PhD értekezések 
Sorozatszám: 1. 
Kiadó: Napkút Kiadó 
Kiadás éve: 2010 
Terjedelem: 334 oldal 
Ár: 2280 Ft 
 

Megrendelhető az MMIKL Polcon.hu online könyváruházában