MIRÓD FORRÁS

Csodaszép helyen, az osztrák határtól 20 méterre található a Miród-forrás(régi nevén Rákos-kút). Közigazgatásilag Kemestaródfa községhez tartozik. Kemestaródfa Körmendtől 8 kilométerre, a nyugati országhatár mellett helyezkedik el.

Az első írásos emlék a forrás múltjáról 1248-ból származik. A Váradsziget nevű vár keresése közben a levéltárban került elő egy földeladási bizonylat, mely kimondja, hogy a Váradsziget a Miród vizétől északra van. A másik adat 1265-ből származik, eszerint a Miród-forrás a Stremtől (Kemestaródfát átszelő patak) délre helyezkedik el. A két oklevél bizonyítja azt, hogy a forrás már a XIII. század közepén létezett. A pontos, hiteles és új adat 1864-ből származik, amikor Pesty Frigyes történész megpróbált a falvakról minden nevezetességet összegyűjteni. Feltett kérdésére Márton Ferenc községbíró ezt a választ adta:

"Rákos-kút az Ó-hegy tövében egy forrás, s nevezetét Rákos családtól nyerte. Ehhez a forráshoz szoknak a hideglázban szenvedők járni, vizéből inni és a mellette lévő bokrokra hajakból vagy más rútságokból egy darabocskát kötni. A szomszéd községek előtt is ismeretes forrás vize hideg és kemény, talán némi gyógyerővel is bír, minthogy több hideglázban szenvedők vizétől meggyógyultak."

A következő, immár hiteles leírás a XIX. század végére tehető. Ekkor a Gasztonyban élő József főherceg vadásza foglalkozott a kút történetével. Tisztogatta a forrást, széppé varázsolta a környéket. Ez az ember feleségül vett egy Láng Teréz nevű taródfai lányt, aki férje halála után minden írásos adatot megőrzött. Az ő elbeszéléséből tudjuk, hogy régebben a falusiak és a környékbeliek korsókkal, kancsókkal felszerelkezve jöttek a forráshoz és vittek haza a vízből, mivel az a hír járta, hogy a forrás vizének gyógyító hatása van, és a női bajok, elsősorban a méhrák gyógyítására szolgál. Sőt a forrás mellett lévő Strem nevű patakon (ebbe csordogál bele a forrás vize) még egy híd is átívelt, amin még a Monarchia idejében az osztrákok átjártak a forráshoz. A kút közelében padok voltak, hogy a messziről jött emberek kipihenjék fáradalmaikat. A kút mellett néha tábortüzet gyújtottak, szalonnát sütöttek a látogatók. A forrás mögött, a partoldalban pedig egy oltárkápolna volt, benne egy Szűz Mária szobor, mivel az akkor a faluban élő idős emberek Szűz Máriát választották a forrás védőszentjéül.

Az 1940-es évek elején cserkészek jártak a faluban, és amikor megtudták, hogy van a községben egy ilyen nevezetesség, felkeresték azt, és rendbe szedték. Ekkor a cserkészek vezetője Sinkovits Imre, a későbbi kiváló színművész volt.

Mivel a forrás nagyon közel van a határhoz, a későbbiekben a kutat betemették, a kút felett található oltárkápolnát lerombolták. Így vegetált a kút 1990-ig. Ekkor a faluban élő három ember úgy gondolta, hogy mégiscsak meg kellene menteni a kutat az enyészettől. A forrást kiásták, vízelvezető gyűrűket raktak le és megtisztították a környéket a gaztól.

Végül a sok szervezés meghozta a gyümölcsét, sok felajánló anyagi támogatásával és hihetetlen sok társadalmi munkával felépítették a kegyhelyet. Felállításra került egy hatalmas fakereszt, mely messziről kitűnve fogadja a zarándokokat. A kereszt elé, a forrás mellé helyezték a miséző oltárt, a kegyhely elé pedig a Sinkovits emléktábla került. A forráshoz vezető mintegy 700 méteres ösvény mellett 2004-ben a keresztút 14 stációját helyezték el. Minden egyes keresztnek külön gazdája van. Gondozóik a falusi gyerekek, illetve szüleik. Időközben a kegyhelyhez vezető utat a falusi emberek adományaiból kaviccsal borították, így most a forrás esőben is jól megközelíthető.

A forrás vize iható, jó minőségű, a Vas Megyei ÁNTSZ vizsgálta be. Mellette szépen gondozott szalonnasütőhely, a patakban nyáron fürdési lehetőség, sátorhelyek várják a kirándulókat.

Nézzétek meg, érdemes!

Forrás: Takó Gábor, a Miród-forrásért Egyesület elnöke

SZENT IMRE TEMPLOM

Egy régi templom helyén épült eklektikus-neogótikus stílusban 1902-1904 között a hajdani felsőrönöki templom, ami alig néhány méterre áll az országhatártól.

A XIX. század végéig itt álló román kori templom akkorra olyan rossz állapotba került, hogy le kellett bontani, helyére épült az új templom. Hajdan közösen használták a környékbeli települések: Rönök, Tschanigraben és Inzehof népe.

Az 1950-es évek elején a hatóságok megtiltották a híveknek a templom látogatását. Az épületet a határőrség használta magasfigyelőként, a nyolcvanas években gyakorlatilag már romokban hevert. Újjáépítésére csak a rendszerváltás után kerülhetett sor. A faluban ugyan nincs határátkelő, de kizárólag a Szent Imre-templom felkeresése céljából Ausztria felől át lehet lépni a határt.

A templom előtti térségben jelenleg kilenc nyelven olvasható az alábbi felirat:"A RÖNÖKI SZENT IMRE TEMPLOM: A NÉPEK - NEMZETEK ÖSSZETARTOZÁSÁNAK SZENT JELKÉPE!I. 1902 - 1904 A Magyar királyi Vallásalap fölépíttetteII. 1951- 1989 századunk szégyene: az ateista kommunizmus szétromboltaIII. 1990 - 1992 A HIT és a nemzetközi összefogás újjáépítette."

A torony keresztjét II. János Pál pápa első magyarországi látogatása során, 1991. augusztus 19-én, a szombathelyi repülőtéren tartott szentmiséjén áldotta meg. Az újjáépített templom közös, osztrák-magyar felszentelése 1992. szeptember 20-án volt.

Szöveg:Horváth Tibor

Látnivalók az útvonal mentén:

- Vasalja - műemléktemplom

- Magyarbüks - elpusztult település helye

Leágazó útvonalon érhető el:

- Kemestaródfa - Miród-forrás kb. 300 m

- Magyarbüks - Várhely zöld L jelzés kb. 300 m

- Nemesmedves - történeti emlékhely zöld + jelzés kb. 800 m

- Karácsfa/Hagensdorf - műemléktemplom - 800 m, földvár kb. 2 km (Csak a határ megnyitása után!)

Tömegközlekedési kapcsolatok:

- Pinkamindszent - buszmegálló

- Vasalja - buszmegálló

- Magyarnádalja - vasúti megálló kb. 2 km

- Nagysároslak/Moschendorf - buszmegálló kb. 1 km

- Karácsfa/Hagensdorf buszmegálló - kb. 800 m (Csak a határ megnyitása után!)

- Németbüks/Deutsch Bieling - buszmegálló kb. 1.2 km (Csak a határ megnyitása után!)

- Zsámánd/Reinersdorf - buszmegálló kb. 500 m (Csak a határ megnyitása után!)

Az útvonal általános jellemzői:

Pinkamindszenttől Kemestaródfáig normál mezei és erdei utak. A Kövecses-tetőről szép kilátás a Pinka-völgyére és a Wechselre. Magyarbükstől Zsámándig a vadkerítés és az országhatár közötti keskeny sávban vezet az út. Rövid szakaszon (Kemestaródfa - Kövecses-tető) fonódik a Szent Imre vándorúttal. A Zsámándi vámháznál a zöld jelzés osztrák turistajelzéssel "találkozik".