2010.05.18.

Avagy egy őrült nap története 2 részben Vígjáték

19 óra

Rendező: Bánfalvy Ági

Címszerepben: Figaro - Rékasi Károly

Belépőjegy: 2800Ft

Helyszín: Színházterem

Cikk/1.

Az elmúlt évek színpadi - elég, ha csak arra gondolunk, hogy a Bánfalvy Stúdió 82 előadást játszott nyolc hónap alatt - és filmes sikerei, valamint a művésznő által igazgatott színészképző stúdióban zajló eredményes munka együttesen arra sarkallta a társulat vezetőségét, hogy ismét egy nagy produkcióval lépjen a közönség elé. A produkciók sorából kiemelkedik a három éve országosan is szép sikerrel futó Micimackó - amelynek címszereplője szintén Bánfalvy Ági - hamarosan 100. előadását ünnepli, míg a Harmath Imre és a művésznő főszereplésével bemutatott "Jövőre, Veled, ugyanitt 1." februárban 75. alkalommal került a közönség elé Debrecenben! Eme szép sikerek után nem véletlen, hogy a produkció ismét hallatni akart magáról.

S, hogy mi szolgált mindennek alapjául? A már fent is említett újabb premier, a 2010. január 29-én a Thália Színházban bemutatott örökérvényű Beaumarchais-komédia, a Figaro házassága, amely eme prózai mű formájában és Mozart halhatatlan zenéjének köszönhetően is az utókorra maradt.

A kulisszák mögé a rendezővel (Bánfalvy Ági) és a címszereplővel (Rékasi Károly) tekinthettünk be!

- A Jövőre, Veled, ugyanitt 1. országos sikere után miért pont Beaumarchais darabjának bemutatására esett a Bánfalvy Stúdió választása?

Bánfalvy Ági: Régi vágyunk volt már egy klasszikus, időtálló mű színrevitele is. Személyes élmények is motiváltak a Figaro házassága bemutatása kapcsán, jelesül a főiskolán egyik vizsgaelőadásunk ez a nagyszerű darab volt, amelyben Chérubin szerepét alakítottam. Az előadás - amelyet egyébként Babarczy László rendezett - nagy sikert aratott, többünket itt kezdett el megismerni a szakma. Mindez mintha tegnap történt volna... Másrészt, amikor rövid ideig Párizsban éltem és filmeztem, - többek között Jean-Luc Godard-dal is - beleszerettem a francia kultúrába. Mindezek után egyenes út vezetett eme francia klasszikusig.

- Úgy tudom dolgozott már együtt a darab rendezője (Bánfalvy Ági) és címszereplője (Rékasi Károly). Mikorra tehető az első találkozásuk?

Rékasi Károly: Az első találkozásunk kicsit egyoldalú volt, hiszen a televízió képernyőjén keresztül figyeltem áhítattal Ági nagyszerű alakítását, az Abigélben... Azóta is ott látott, konkrét képek villannak fel számomra a szerethető, nagylelkű, őzikeszemű Torma Piroskáról, ha meghallom Bánfalvy Ági nevét. Nem is gondoltam még akkoriban, hogy egyszer partnere is lehetek majd. A pillanat azonban eljött, méghozzá a Rendőrsztori c. krimi forgatásán.

- Az előadás több, más pikantériája mellett azért is különleges mert Bánfalvy Ági - amellett, hogy főszerepet is alakít a darabban - a rendező.

B. Á: Pedig ez már nem az első rendezésem! Az Egyesült Államokban, Los Angelesben Shakespeare Vízkeresztjét rendeztem meg, ami ugyebár szintén egy klasszikus. Nagyon közel állnak hozzám az efféle darabok, hiszen mondanivalójuk örök, interpretálási lehetőségük végtelen.

- Hogyan kell illetve hogyan lehet megrendezni egy ilyen jellegű előadást 2010-ben, ahhoz, hogy ne tűnjék avittnak az interpretáció? Mit üzen a mának Figaro története?

B. Á: Mint mondottam az ilyen darabok előnye, hogy nagyon hajlékonyak és mondanivalójuk is örök. Lehetőségek tárháza áll előttünk, abból a szempontból is, hogy rávilágítsunk a darab emberközpontú voltára is. Bizonyos értelemben ez az előadás - amellett, hogy helyzetkomikumokban bővelkedik és vígjátéki elemek sokaságát hordozza - rólunk is szól, hogy miként tudjuk érvényre juttatni becsületesen, leleményesen a bennünk rejlő értékeket és tehetséget, anélkül, hogy vétenénk a legfőbb isteni, emberi és közösségi törvények ellen. Fontos feladatunk, hogy mindezekre rávilágítsunk, miközben az emberi jellemvonások groteszk és mulatságos pillanatait is be kell mutatnunk. A fentiek miatt tartom eszményi, de ugyanakkor nagyon nehéz feladatnak a Figaro házassága színrevitelét.

R. K: Egy nemes feladat, amely kapcsán törekedni kell a mű eredeti mondanivalójának közérthető közvetítésére. Mindenesetre bízom Ági értékítéletében, bizonyos vagyok abban, hogy erős, végtelenül szórakoztató és emlékezetes előadás szemtanúja lesz a publikum Budapesten és a vidéki városokban egyaránt.

- Egyébként milyen emlékeket őriznek a közös munkáról?

B. Á: Az említett krimi forgatásán Karcsiban komoly, felkészült és profi gondolkodású színészt ismertem meg, akivel könnyen ment a közös munka. Egyébként a másiuk főszereplővel - az Almaviva grófot alakító - Harmath Imrével is nagyon szeretek dolgozni, hiszen jó humorú, kiegyensúlyozott partner. A Jövőre, Veled, ugyanitt-ben - közeledve a századik előadás felé - már összeszokott párost alkotunk. Mindhármunkban közös, hogy hál´istennek hasonlóan gondolkodunk a szakmánkról.

R. K.: Rendkívül izgalmas feladat volt, noha bevallom sokáig nem tudtam levetkőzni azt a furcsa érzést, hogy egyik kedvenc filmszereplőm, hirtelen a partnerem lett... Aztán idővel hozzászoktam e helyzethez és nagyon szívesen emlékszem vissza az együtt töltött időre. Végtelenül profi színésznőt ismertem meg Ágiban, s idővel kiderült számos, munkánkkal kapcsolatos dologról hasonlóképp gondolkodunk.

- Vajon miként illeszkedhet a Figaro házassága a Bánfalvy Stúdió repertoárjába?

B. Á: Az ország számtalan városában játszottuk már darabjainkat, rendszerint nagy és zajos sikerrel. A jelenlegi állás szerint a felkérések egyre sokasodnak, - már a Figaro házasságára is! - így bizonyos vagyok abban, hogy ezen előadásunk is befutja azt a pályát, amit előzetesen csak gondolni mertünk.

- Milyen helyet foglal el pályája során a Figaro megformálása?

R. K: Ebben az életszakaszban kétségkívül nagy ajándék ez a szerep, amellett, hogy - talán ez az egyik legizgalmasabb kérdés, amelyre választ várok - kíváncsi vagyok arra is, hogy Bánfalvy Ági és az én "Figaro-értelmezésem" mennyire találkozik majd.

- Művésznő! Járja az országot, több darabban is főszerepet alakít, rendszeresen filmezik és tanít, s igazgat saját színészképző stúdiójában, miközben egy tinédzser fiú édesanyja is. Hogy bírja mindezt?

B. Á: Köszönöm jól. Tény, nem könnyű ennyi fronton helytállni, mégis úgy érzem életem egyik legszebb és legtartalmasabb időszakát élem! Végképp igaz mindez, amióta a tanítás is hangsúlyos helyet foglal el a mindennapjaimban. Fantasztikus érzés a jövő, színészi pályára készülő nemzedékére hatással lenni! Sok örömet ad a tanítás, főként spirituális értelemben, amellett, hogy rákényszerít arra is, hogy folyamatosan képezzem magam. Nagy a felelősségem abban a tekintetben, hogy a mestereimtől és példaképeimtől - pl. Várkonyi Zoltán, Somogyvári Rudolf, Tábori Nóra vagy például Ruttkai Éva - tanultakat hitelesen adjam át növendékeimnek, hiszen mindmáig abból élek a színpadon, amit tőlük lestem el. Ennyivel tartozom soha el nem felejthető, stílusteremtő alakjuknak is.

Cikk/2.

1. Beaumarchais: FIGARO HÁZASSÁGA

avagy egy őrült nap története két részben

A francia forradalom egyik irodalmi "előszeleként" is felfogható műben Figaro és Suzanne - inas és komorna - esküvőjükre készülődnek. Almaviva gróf, a gazdájuk azonban - szemet vetvén Suzannera - újból érvényesíteni akarja az időközben megszüntetett feudális kiváltságot: az első éjszaka jogát. Ugyanakkor féltékeny Cherubinra, a mindenkinek udvarló kis apródra. A grófné - férje állandó gyanúsítgatására - a jegyespárral szövetkezik. Miután kiderült, hogy Marcellina - akihez egy régi adóslevél alapján hozzá akarják kényszeríteni - Figaro tulajdon édesanyja, nem lehet tovább halogatni az esküvőt. Közben a grófné és Suzanne ruhát cserél és Suzanne találkára hívja a grófot...

A Figaro házassága - a neves programajánló portál megfogalmazása szerint - "remek kor- és jellemrajz, de bravúros cselvígjáték is. Kiáltvány a francia forradalom előtt, miközben a szerelem forradalmát hirdeti. A szerelemét, ami boldogítóbb, mint a politikai jelszavak, de néha kíméletlenebb, mint a guillotine", lássuk akár "egy tinédzser epekedő szerelmét az úrnője iránt, a megunt úrnő szerelmét a férje iránt, a férj vágyakozását minden fellebbenő szoknya után." Míg Figaro a darab végén egy igazi, örökérvényű igazsággal "köszön el tőlünk" és mutatja be érzékletesen az emberi természet egyik alapvető vonását: "Szegény voltam: megvetettek. Látták, hogy eszem is van: meggyűlöltek. Most, hogy szép feleségem és csinos vagyonom lett...

"Bizonyos értelemben ez az előadás - amellett, hogy helyzetkomikumokban bővelkedik és vígjátéki elemek sokaságát hordozza - rólunk is szól, hogy miként tudjuk érvényre jutattni becsületesen, leleményesen a bennünk rejlő értékeket és tehetséget, anélkül, hogy vétenénk a legfőbb isteni, emberi és közösségi törvények ellen. Fontos feladatunk, hogy mindezekre rávilágítsunk, miközben az emberi jellemvonások groteszk és mulatságos pillanatait is be kell mutatnunk. A fentiek miatt tartom eszményi, de ugyanakkor nagyon nehéz feladatnak a Figaro házassága színrevitelét." /BÁNFALVY ÁGI/

Fordította: Pacskovszky Zsolt

ALMAVIVA gróf, Andalúzia alkormányzója - HARMATH IMRE

ROSINA, grófné - BÁNFALVY ÁGI

FIGARO, belső inas és mindenes - RÉKASI KÁROLY        

SUSANA, komorna, Figaro jegyese - BUGÁR ANNA        

MARCELINA, házvezetőnő - IVÁN ILDIKÓ    

ANTONIO, kertész, Susana nagybátyja - BÁCSKAI JÁNOS

FANCHETTE, Antonio lánya - GYARMATI ÉVA

CHÉRUBIN, a gróf apródja - BAGHY JÁNOS    

BASILE, a grófné zenetanára - DÓCZY PÉTER

BARTHOLO, orvos - URI ISTVÁN/INCZE JÓZSEF

DON GUSMÁN, bíró - FARKAS ZOLTÁN    

DUPLA-MARÉK, írnok, Don Gusman titkára - VIRÁG LÁSZLÓ

továbbá udvaroncok, cselédek, parasztok

Díszlet: GULYÁS IMRE

Jelmez: LIBOR KATALIN

Zene: KOKAVECZ IVÁN

Stylist: DÜLK KATA

Dramaturg: SZŐDY SZILÁRD

A rendező munkatársa: ULLMANN KRISZTINA

Rendező: BÁNFALVY ÁGI

Történik Aguas-Frescas kastélyában, három mérföldnyire Sevillától