2011.09.27.

A napokban jelent meg a népszerű pszichológus, Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság című könyve születésnapja alkalmából. A kötethez kapcsolódóan először Szombathelyen, az MMIK-ban rendeztek estet a Nyitott Akadémia sorozatban.

A színházteremben egy gombostűt is alig lehetett volna leejteni, olyan sokan hallgatták Vekerdy Tamást. Szarkasztikus humorral szőtt előadásában a különböző életkorú gyerekek érzelmi igényeiről beszélt, mit kell, kellene tudnunk a gyerekekről és önmagunkról? József Attila ismert verssora – „Ehess, ihass, ölelhess, alhass, a mindenséggel mérd magad” – mögé rendezte az egyéni lélektan „életérzés” fogalmát: rendben vagyok-e testileg, lelkileg, a verssorban foglalt elemi jogaim biztosítva vannak-e, ezek az igényeim ki vannak-e elégítve.

Vekerdy Tamás -Fotó: Horváth Csaba

A kisgyereknek az életérzése akkor van rendben, ha játszik: délelőtt 1,5-2 órát. A kisgyerek legfejlesztőbb tevékenysége a szabad játék. Nem a fejlesztő játék, nem a tanulásos játék, hanem a szabad játék.

Mi tudja megvigasztalni a kisgyereket? A mese. Nem a tanító mese, nem a tanulságos mese, egyáltalán a mese, amit anyuka vagy apuka mesél. A hallott meséhez a kisgyerek belső képeket készít, miközben tekintete rátapad a mesélőre. „Ne lépj a szőnyegre, nem látod, hogy tenger!” – mondja nekünk, és ő tényleg látja is a tengert, olyan erős a belső képe.

A kisgyereknek óriási a képéhsége, mert rengeteg feldolgoznivalója van. Ha beteg, és mesélünk neki, jobban gyógyul. Ha odalököm a tévé elé mesét nézni, attól nem tud elszakadni, mert ő nem tud különbséget tenni a külső és belső kép között. De egyre gyűlik benne az agresszió, és egyszer csak robban, mert a külső képek blokkolják a belső képkészítést, amire nagyon nagy szüksége volna. Ez nem csak akkor játszódik le, ha csihi-puhi filmeket néz, hanem akkor is, ha netán békés természetfilmeket.

A nézett mese rossz. A hallott mese jó! – szögezte le Vekerdy Tamás. Milyen az értelmi tevékenység a kisgyereknél? Mi az ő „tudománya”? A spontán utánzás. Nem szabad őt fejleszteni, tanítani, korrigálni. Mi beszéljünk hozzá „jól”, és ő majd utánoz. Érzelmi világának fő jellemzője a spontán öröm. Már négyszáz éves orvosi könyvek leírják, hogy a kisgyerek alaphangulata a derű. Miért derűs? Ha testi-lelki biztonságban van, magas az endorfin-termelés az agyban. Ha magas az endorfin-termelés (ezek a „boldogság-hormonok”), a fejlődés nagyon jó, a gyerek ki tudja bontani magából, amit hozott. Hogyan lehet közvetíteni ezt az érzelmi biztonságot számára? Dögönyözzük, csiklandozzuk, feldobjuk (és elkapjuk!), höcögtetjük, lovagoltatjuk, mondókázunk, énekelgetünk neki. Mondókával és testi érintéssel kísért tevékenységek lehetnek az olyan mindennapi tevékenységek is, mint az etetés, fürdetés...

A kisiskolásoknál már nem a szabad játék a döntő, hanem a rendeződő szabály-játékok, mint a bújócska, fogócska, ipiapacs, a különböző versenyek. A mese helyébe a monda lép, a maga konkrétumaival – közelítünk a valósághoz. 
Miért, a mese nem a valóságról szól? De az is a valóságról szól, csak másképp. Mesél a jóról, rosszról, az életről, a halálról, a feltámadásról, a szorongásról, a harcról... A mese azt mondja: tudom, hogy szorongsz, mert az ismeretlen világ szorongató, de meg lehet vele küzdeni. Jön a sárkány. „Anya, neee! Szívd vissza!” – Ez jelzi, hogy a gyerekben nagyobb a szorongás az általános szintnél. A jó állapotban lévő gyerek kibírja, ha jön a sárkány, mert tudja, hogy meg lehet vele küzdeni, valaki le fogja győzni. Méghozzá a legkisebb királyfi. Ha jön a sárkány a mesében, és tüzet okád, már nem lehet azt mondani, hogy „majd holnap folytatom”. A mesét be kell fejezni. A gyereknek tudnia kell, mi a megoldás. A mese a pszichikus valóság mélységeibe vezet. A gyerekkel így lehet ezekről a dolgokról beszélni. A mesében a hős leakaszt, ha szükséges, pár csillagot az égről, a mondában pedig térképen követhető módon, pontosan követi az útját.

A kisiskolás korban elkezdődik a „gyűjtés”, mint nagyon fontos értelmi tevékenység. Gyűjtenek gesztenyét, szalvétát, kis autót, nagy mennyiségű „konkrétumot”. Hét éves kortól akár két nyelvet is lehet nekik tanítani, mert „gyűjtésként” felcsipegetik az idegen szavakat, feltéve, ha nem fordítjuk le nekik magyarra, és nem nyaggatjuk őket a nyelvtani szabályokkal és struktúrákkal. Ő ezeken ugyanis még nem tud gondolkodni. Majd a kamasz kezdi el keresni a törvényeket és a szerkezeteket.

A kamasz élettani lustaságban szenved, nem szabad terhelni. Megnőnek ilyenkor a csöves csontok, a belső szervek. A kamasz „lóg” – kívül, belül. Fárasztó cipelni saját magát is, csak vonszolódik. A hormonális rendszer is átalakul. Nem tudjuk pontosan, mi történik benne. Ez a barátságok klasszikus kora, a csapatokba szerveződés kora. Érdeklődése „kapkodónak” látszik, egyszer kenuzni akar, máskor lovagolni. Ez a normális. A kamasz agyában leépülnek az addigi struktúrák, és újak épülnek. Ki lehetne tenni rá a táblát: „átépítés miatt zárva”. Kifejlődik benne az erős ítélőképesség. „Milyen kövér vagy, anya!”. Szemtelen lesz, mert kikényszeríti bele a gyors szellemi érés a kritikát. De utoljára 3 éves korában igényelt annyi elfogadó szeretetet, gyengédséget, elfogadást, mint most.

Forrás: vasnepe.hu