2010.04.04.

Hogyan viselkedik a fotós, ha őt fotózzák? Remeg a lába, nem tud hova nézni, zavarban van. Így jár az, aki a fényképezőgép mögül a „rivaldafénybe kerül”. Vagy legalábbis a Vaskarika csapatát erősíti, erősítette anno. Az MMIK-beli Élő-Tér galéria adott otthont ugyanis a Vaskarika.hu internetes portál fotósainak tárlatára. Áprilisi tréfának sem lett volna utolsó, a valóságban azonban ennél sokkal többről van szó.

Mint ahogy azt Joós Tamás is hangsúlyozta, a portál és az intézmény között nagyon jó viszony alakult ki az elmúlt idő alatt. A kiállítás apropóját pedig éppen az intézmény fennállásának harmincadik éve adta, hiszen a tárlaton mintegy harminc koncertfotó tekinthető meg. Az igazgató hozzátette, tisztelik és becsülik a karika kultúra iránti elhivatottságát, s nem mellékesen számukra is szívet melengető, hogy rengeteg rendezvényükről születnek híradások, fotógalériák, melyek méltó dokumentációi lesznek majd az utókornak.

Joós Tamás - Fotó: vaskarika.hu

A kiállítást hivatalosan Torjai Valter nyitotta meg, aki egy igazán izgalmas és érdekfeszítő fotótörténeti, technikai utazásra kalauzolta a szép számban megjelent közönséget. Bepillantást kaphattunk a kialakulástól egészen a huszonegyedik századi digitális technika virágzásáig. Erőteljesen hangsúlyozta, a fotografálásban az a jó, hogy nem kell feltétlenül iskolában tanulni – elég csak Robert Capára gondolnunk, de hogy ne szaladjunk távlatokba, a jelenlévő-kiállító fotósok egyike sem ezt választotta fő hivatásának. A fotózást legtöbbször érezni kell, kivárni a pillanatot, és elcsípni, megpróbálni átadni az érzéseket, harmóniát – tette hozzá.

Kingston Cruisers -Cseh Gábor fotója

A háttérből olykor jó előbújni, bár az egyik legnehezebb feladat, ha az ember nincs hozzászokva – kezdte mondandóját Büki László ’Harlequin’, a Vaskarika.hu portál főszerkesztő-fotósa. Egy koncertet sosem egyszerű fotózni, ők azonban igyekeztek aránylag széles spektrumát megmutatni a koncertfotózásnak. Mindezek mellett nagy figyelmet fordítva a helyi zenekarok, formációk bemutatására is – hangsúlyozta a főszerkesztő. Beszédében kifejtette a karika fotósainak egyöntetű hitvallása az eseményről a lehető leghitelesebb, legvalóságszerűbb ábrázolás nyújtása a nagyérdemű számára. Éppen ezért a másfél éves fennállásuk alatt elkövetett több mint ötvenezer fotó közül nem is biztos, hogy a legjobb harminc került kiállításra, mégis úgy érzik, ezek azok, amelyek a lehető leghitelesebb ábrázolásmódot tükrözik, ezek felelnek meg teljes mértékig az irányadó elveiknek, vagyis a színek, fények, a történések esztétikus együttállásának, hangulatszüleményének.

Büki László, Cseh Gábor Fotó: vaskarika.hu

Jöjjön most a kiállítók listája. S hogy miért a legvégén? Ahogy azt a főszerkesztő is megfogalmazta, egy beszéd, egy írás legvégső momentuma az, amelyet a tisztelt nagyérdemű magával visz, beleég a memóriába. Álljanak itt a nevek, hogy Önök is megjegyezzék, és feltétlenül megtekintsék a kiállítást, egészen április 13-ig.

Bonyhádi Zoltán, Büki László ’Harlequin’, Cseh Gábor, Csizmazia Ákos, Makrai Tamás, Mándli László, Moór Ferenc.

Forrás: www.westindex.hu