2010.11.15.

Nem mindennapi kiállításmegnyitóra érkeztünk november 13-án este az MMIK Élő-Tér Galériájába. Hegedűs Adrián első önálló tárlata egyszerre döbbentett meg és gondolkoztatott el minket, hiszen formabontó ötleteire egyetlen szót nem lehetett használni: azt, hogy szokványos.

A galériába érkezve egy óriási kérdőjel lebegett a szemünk előtt, valahogy így: „Ez meg mi?". Képzeljünk el három fehér falat, rajta fehér vásznon, néhány alkoholos filccel és akrilfestékkel készített képet, amik kizárólag vonalakból és pöttyökből álltak. A fehérségben bárhova néztünk, egymást keresztező fekete vonalak és bezáratlan piros karikák kerültek látómezőnk fókuszába. Kíváncsiságunk feléledt tehát, és a rövid köszöntő után belemerültünk az elvont képek értelmezési lehetőségeibe, valamint szóra bírtuk az alkotót is.

Az önmagát projektszemléletű alkotónak valló Hegedűs Adrián 2006-ban találta meg a kiállítás alapjául szolgáló formavilágot, és az első kettő - merthogy párosan néznek ki jól - képet esztétikai célból készítette el. Aztán ahogy telt az idő, az esztétikán túl párosult a képekhez egy másik megközelítés is, ami mond és mutat is valamit, és ami szerintünk a dolog lényege. Ez pedig nem más, mint az egyéni és szabad értelmezés. Egy szimulátorprogram segítségével a vásznon mozdulatlan vonalak és gombócok a monitoron elkezdték saját életüket élni, és ezernyi lehetőség szerint mozogtak és rendeződtek egymás alá, fölé, mellé.

Adrián elmondta, hogy mindenki azt az értelmezést adja a kompozícióknak, amit szeretne. A bezáratlan piros körök akár emberi sorsok is lehetnek, ahogy éppen a mozgó vonalakhoz, mint szituációkhoz, és az élet dolgaihoz próbálnak alkalmazkodni. Ha kellően belemélyedünk a témába, felvetődhetnek olyan kérdések is, hogy vajon előállhat-e annak lehetősége, hogy egy kör áttöri a vonalat, vagy folyton alkalmazkodniuk kell? Vagy a szimuláció vége talán az lesz, hogy egyszer kifutnak a vonalak, eltűnnek a pöttyök és üres lesz a lap? Ezekre a kérdésekre természetesen kaptunk Adriántól választ, de azért mindent nem árulunk el, tessék gondolkodni.

Nehéz tartalommal bírt tehát számunkra a tárlat, és biztosak vagyunk benne, hogy a jelenlévők többsége is töprengett egy kicsit az értelmezési lehetőségeken, tehát, hogy miért vannak a pöttyök fent is, lent is. Aki szeretne átszellemülten, vonalakat nézve az élet értelmén morfondírozni és egy igazán szokatlan kiállítás részese lenni, az még két hétig megtekintheti a műveket az MMIK aulájában.

Forrás: www.vaskarika.hu