2010.11.02.

Stekovics Gáspár fotókiállításának megnyitóján ismét bebizonyosodott, hogy működőképes az MMIK Élő-Tér Galériája az aulában. Az eleven, kellemes zsongásban néhány modell is feltűnt hogy megtöbbszörözze a "valóságot".

Stekovics Gáspár festőművész maga is lencsevégre való jelenség: figurájából olyan békebeli derű és nagyvonalú nyugalom árad, amelyről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egyszer, régen, valamikor az aranykorban megvolt de mára, sajnos, elveszett egészen. Hol máshol képzelhetnénk el, mint kávéházi szegleten, komótosan elmélkedve a világ folyásán; csak ő nem kéziratpapírt tart az asztalon, hanem azt a kicsi, gyöngéd fényképezőgépet, észrevétlen készenlétben. Pont ilyen gyöngédek és nagyon pontosak azok a portrék, amelyekből pénteken délután az MMIK-aula ficakjában nyílt kiállítás: Kávéház címmel, kávéházi hangulatban; A kis Lord-előadás nyilvános főpróbájához közeledőben.

Előbb a szemüvegek sokat takaró, sokat föltáró csillanása: az első képen ő, Stekovics Gáspár rejtőzik lazán sötét napszemüveg lencséi mögé; szelíd motoros. Aztán Garaczi László író (nemrég járt Szombathelyen, a Weöres Sándor Színház Kötelező olvasmány-sorozatában) gyermekien áttetsző és okos tekintete a szemüvege mögött. Aztán Szipál Márton (Martin Szipál), a világhírű hollywoodi fotóművész mint valami elmélyült, sokat próbált dzsessz-zenész; de még a szemüvege is portrét őriz, persze a másét. Aztán Bálint Éva színésznő, balatoni háttér előtt talán az aranyhalat fogta ki éppen. Aztán a tárlat gyújtópontjában Törőcsik Mari: tényleg olyan, mint valami finom virág, azzal a jellegzetes, mintha ebben a pillanatban fölragyogó, naiv és alig fölényes-ironikus mosolyával. (Az övé a meghívón látható kávéspoharat tartó kéz, ellenfényben, a kávéházi székek támlájának soha máskor meg nem figyelt ívének ölelésében.)

Többszöröződik a valóság. Balra Stekovics Gáspár, jobbra Kelemen Zoltán színész és középen szintén ő: Batu kán szombathelyi rokona. - Fotó: Benkő Sándor

Aztán az izzó és vonzó, életet sugárzó NŐ: Kiss Mari aki maga is részt vesz a tárlatnyitón, hogy aztán hamarosan a kenyeres Prue képében láthassa viszont a közönség A kis Lord színpadán: hátborzongató, szívkarcoló balladai mélységeket nyit meg, amikor énekel. Aztán A kis Lord rendezője, Jeles András egy ellesett próbapillanatban, az MMIK valamelyik próbatermében: A kis Lord-előadásban játszó békebeli aranykort idéző valóságos és mesebeli kellékek társaságában; úgy válik ki a tárgyak közül, hogy közben el is vegyül. És így tovább: Kálmánchelyi Zoltán ide nekem az oroszlánt is-lendületétől Csonka Szilvia ragyogásáig a kopott járdán; vagy Vásárhelyi Tamás törékenységéig a magas támlás kávéházi szék-koszorú védelmében.

Stekovics Gáspár fotói mindig a legszemélyesebb személyességből születnek, gyakran a gyerekkor óta fontos Szigliget aurájában: mint Berkovits György író magányos gondolkodója amint könyököl a kő-glóbuszon; vagy Petrovics Emil simléderes sapkás otthonossága a ház előtt. Stekovics Gáspár valamennyi fotója gyöngéden pontos. Pontosan gyöngéd.

Kávéházi szeglet

Stekovics Gáspár festőművész most fényképezőgéppel dolgozik: Kávéház című fotókiállítása november 6-áig látható az MMIK Élő-Tér Galériájában, az aulában. A portrékból válogatott tárlatot Rasperger József grafikusművész ajánlotta a közönség figyelmébe pénteken délután; nagy érdeklődéstől kísérve.

Forrás: VN Online