2010.05.03.

Azt nem mondhatjuk, hogy meglepő a kiállítás: Bakucz Andrásról eddig is tudni lehetett, hogy tehetséges és sokoldalú fiatalember. Az Útirajzok meglepetés mégis.

A fiatal építész - tervező, művész - több szinten nyomot hagy az életünkben: nevéhez kötődik (sok más mellett) a szombathelyi mentőállomás és orvosi ügyelet megtervezése. Őt magát az utóbbi években a Ferrum Színházi Társulás előadásaiban, többnyire főszerepekben láthattuk: játéka mindig pontos, takarékos; szinte szigorú. Többnyire ő jegyzi a Ferrum-bemutatók díszleteit, plakátterveit is. És mint tudjuk, a jó színházi látvány sosem puszta dísz: szerves része az előadásnak, hozzájárul a jelentéséhez. Bakucz András díszletei mindig ilyenek.

Az sem újdonság, hogy Bakucz András képzőművészeti kiállítással jelentkezik: az MMIK Médium Galériájában most Útirajzok címmel állított ki festménysorozatot. Aki referenciális tájképekre, terekre, várospanorámákra és arcokra számít - csalódik. András ennél rafináltabb művész. A földszínek finom árnyalataival élő Útirajzok-sorozat úgy kalauzol belső utakon, úgy mutatja meg a pszichikum alig észlelhető földrengéseit, hogy első pillantásra azt hihetjük: valóban földtani leletek, a talaj rétegeinek játéka tárul föl a szemünk előtt.

Ez utóbbi érzetet erősítik az üveg alatt elhelyezett képek: óvatosan föléjük lehet hajolni. Mintha régi, értékes, óvni való térképek lennének. (A kétféle rétegzettség - a talajé, a léleké - lehet, hogy ugyanaz.) Mintha a titkot lebbentené föl egy-egy fehéren kiáltó rés - vagy gondosan kivágott geometriai formát öltő lyuk , egy-egy alig észrevehető gyűrődés. De ez csak a látszat: a rések ritmusa végső soron a beláthatatlanság érzetét erősíti.

Az Útirajzok tényleg utazásra hívnak: ki-ki maga dönti el, hogy milyen messze, milyen magasba, milyen mélyre merészkedik. A térképeket Bakucz András előzékenyen a rendelkezésre bocsátotta: Szerencsés utat!

Szerző: Ölbei Lívia
Forrás: Vas Népe